Verebes Ernő
Hajléktalan

Kilenc éve a körúton lakom
Engem is majdnem elvitt az ördög
De miután sugárútra léptem
Lemondott rólam ő, az elit dög

Szántom hát toronyiránt a flasztert
Egyszer majd új hajlékomba térek
S amíg ottan megpihenni látszom
Táncot jár rajtam sok gomba, féreg

***

Büdös nénik, bácsik, Pesten
Glóriájuk, sárruhájuk
Úgy feszül sok szikkadt testen
Mintha Isten varrná rájuk

Álldogálnak, mint árva fák
Mellettük villamos suhan,
S lesz halálos a távolság:
Késő bánat, mit pontosan
Közöl a kopott menetrend

Kifakul a sötét anyag
Az űrben rendetlen eszmék
Hangzatává válik a csend
Teába rum, vajon lesz még?

***

A sarkon túl, nem láthatod, ki van
De tudhatod, ha már jártál arra
Szavak között hallod neszezésük
Cseppek hullnak a száraz avarra