Antalovics Péter
apokrif szintézis

kezdetben volt
a kilégzés utáni
pillanatnyi csend,
két szívdobbanás között
megpihent az élő szervezet,
atomjai összefonódtak
a téridőn kívüli rendben,
dimenziók találkozásánál,
keresztutak harmóniájában,
az addig létezett világot
egy pontba gravitálta
a láthatatlan erő,
és megszületett
az új vágy.

emlékezett,
tudta, hogy ő volt,
aki más korokban
máshogyan töltötte be a teret,
végtelen előző vágyából
végtelen előző lét teremtetett
általa, míg figyelte az anyag
és energia törvényeit, hosszú
pulzálások alatt ő látta
kívülről az egy egészet,
ahogy a növekvő
akaratból születtek
új formák, új
életek.

tudta, ő maga
ugyanúgy képzelet,
ahogyan alkotása saját
álma, nem létezhet egyik
a másik nélkül, s ahogy
a mindenség táguló szövetéből
kibomlanak új formák,
új életek, úgy festenek
róla az égre a csillagok
mindig új, ismerős
térképet, arcot,
mielőtt a vágy
visszahúzódik.