Gyetvai Balázs
Uszoda-reinkarnáció

Az ostromhullámok fürtös mozgásain
havasszépe fonódik a testre.
Szem a vízszint határán, orr alatta.
Levegőtlen látomás.
A beszakadt látószögek
Néhol párák; máshol elködösödött pupillák;
benne levált pikkelyű önmagunk.
Imbolygunk benne, vérágas szövetek
szőnek hamvadó csatornákat ránk. –
Felvágni egy egész uszodát
a mellkasban / új vonalrendszereket
kötni, új tragédiák mentén.
Összevarrni egy csatornát,
az alakváltás önkívületében;
erősebb pikkelyeket növeszteni,
letörölni a párát a nemlét ablakáról –
bár a léti örökálom is kezdetben néhol pára.