Kovács Jolánka
Nem ide való

Kék

Nekem ne mondja senki, hogy fessek, én ki nem állhatom a kifestőket, de csak hordják elébem, ha nem tudnak velem mit kezdeni, mert írni se akarok, meg számolni se, meg a padban ülni se, nem akarom, hogy a kezem kinyissa a könyvet, azt se, hogy az ujjaim a ceruzát fogják, csak a radír kell, annak van egy jó kis műanyag tokja, arról le lehet venni a kupakot, azzal lehet ütögetni a széket, az a jó, az a jó, az a jó, meg a kis vonalzó a jó, azzal lehet fűrészelni, fűrészelem vele a radír végét, meg a széket, meg a padot, meg a nadrágomon a fekete csíkot, meg a könyvet, akkor fel kell ugranom a padból, hogy az ablakot fűrészeljem ketté, akkor kimehetek az ablakon, ott van a kék, csak a kék, oda akarok menni, mert a kék nem kérdez semmit, a kéket nem kell festeni, a kék az kék, a kék nagy, a kék hallgat, a kékbe bele lehet ülni, a kékben lakni lehet; ezt mind mondom nekik, ők meg lerángatnak az ablakról, nem szabad, kiáltozzák, az egyik visszarak a székre, na tessék, mondja, csak hallgat, meghülyülök vele ma is, fogalmam sincs, mit kezdjek vele, nekem sem, mondja a másik, ide figyelj, felhívom a mamádat, megmondom, hogy ma is csak rosszalkodsz, ne hívd fel, ne hívd fel, visítom, elég legyen, mondja az egyik, hadd visítson, mondja a másik, és előveszi a telefonját, neeeeee, neeeee, a mami jó, hagyjátok a mamit, a mami azt mondta, majd jövök érted.

Lent

Amikor figyelni kell, amikor írni kell, amikor válaszolni kell, amikor meg kell hallgatni a másikat, amikor nem szabad Tivadar lábát rugdosni a pad alatt, amikor nem szabad elvenni Ella hegyezőjét, amikor nem szabad szétszedni Ella hegyezőjét, amikor nem szabad rátaposni Ella hegyezőjére, amikor dobolni sem szabad a padon, se a széken, se a lábammal dobogni a padlón, inkább felugrom és rohangálok a padok közt, ketten is rohannak utánam, de egyik se tud utolérni, csak rohannak körbe-körbe, a többiek visonganak, mígnem egy pillanatban bebújok az egyik pad alá, ott lakik négy láb, két nadrág, négy harisnya, négy tornacipő, tető van fölöttem, az már egy kis ház, onnan ki akarnak rángatni, pedig végre otthon vagyok, ezért visítok, hagyjanak békén, hadd feküdjek egy kicsit, vagy az óra végéig, gyere ki onnan, kérlek, hallom a tanító nénit, zavarod a többieket, pedig én nem zavarom, csak találtam egy jó helyet, ott csöndben lennék egy kicsit, de megint visítanom kell, hagyjanak itt békén, most itt lakom, most nem kell Ella hegyezője, nem dobolok a padon, nem rohangálok, nem rugdosom egyik lábat sem a négy közül, most jó vagyok, jó vagyok, jó vagyok, de akkor az egyik azt mondja, hívd a pszichológust, én nem bírom tovább, a másik meg kirohan és közben visszakiált, én megmondtam, hogy ez nem ide való, nem ide való, nem ide való.

A harmadik

Azt kérdezi, hogy hívnak, mikor van a születésnapod, melyik utcában laksz, van-e testvéred, van-e kutyád, van-e macskád, mért hallgatsz annyit, mondj már valamit, milyen a házatok, rajzold le ide, hallod, rajzold le ide, na gyerünk, rajzold le ide, adok színeseket is, nézd, tiszta újak, nem azt mondtam, hogy visíts, nem azt mondtam, hogy feküdj a földre, kelj fel onnan, hát jó, akkor ne kelj fel, majdcsak csöngetnek, na ugye hogy felkelsz te magadtól is, itt a papír, rajzold le a házatok, hé, nem szabad eltépni a papírt, ezt a papírt én vettem, no majd szólok a mamádnak, fizesse ki, így nem lehet iskolába járni, minek jársz te iskolába, ha semmit nem akarsz csinálni, ne szaladj el, ne visíts, állj meg, állj meg, nem tudlak utolérni, ne sírjál, most miért sírsz, miért sírsz ilyen nagyon, mi az hogy ne érjek hozzád, mi az hogy menjek innen, na itt a zsebkendő, töröld meg az orrod, nyugodj le, ne hadonássz, így nem szabad viselkedni, ez egy iskola, most mit bámulsz, mit bámulsz kifelé az ablakon, nincs ott semmi, az ott csak az ég.

Zombi

Mit akarsz, hát mit akarsz akkor, én nem tudom, mikor, csak írd be a szavakat, most nem foghatom meg azt a ceruzát, na jó, másold le ezt a tábláról, én tudok másolni, de most nem kell, Zombi mondja, ülj nyugodtan legalább, nem ülhetek nyugodtan, Zombi mondja, hallom, Zombi itt van, a lábamban, Zombi most szaladni akar, azért szaladok, gyere akkor menjünk ki, nem mehetek ki, Zombi most az osztályban akar futkosni, mindig csak az a nem, mondd már valamire, hogy igen, Zombi szereti mondani, hogy nem, hát nem, nem, nem, na gyere ide, a számítógéphez, szoktál-e otthon számítógépezni, Zombival már oda is futok a számítógéphez, Zombi beleugrik, Zombi ott is lakik, meg a lábamban is, ha a számítógépből kiugrik, na gépelj valamit, nézzük, tudsz-e gépelni, te jó ég, te két kézzel gépelsz, mit írsz, nem hiszek a szememnek, leírtad az összes osztálytársad nevét, én azt hittem, nem is tudod a neveiket, de tudom, Zombival nevetünk, és én csak gépelek, gépelek, gépelek, nagy valami, tegnap újrainstalláltam a gépemre a Windowst.