Lázár-Szűcs Anikó
Iykyk

1.

Az udvarban hegy magaslik
Kőből
keményfából
(Iykyk)
faragott gerinc
Erősebb
Mint mi vagyunk
Kiáll
Magáért
De persze azt érezni kell
Miért rossz
Ha ennyire érzed
Hogy lehet rossz
Új réteg rajtad
Rádragad
míg le nem veted
Levedlik magától
És nem csak ez
Vele megannyi réteged lehámlik
Nem is tudtad
milyen könnyen adod
Amit most kaptál
Amit évtizedek óta viselsz
Leválik rólad a plasztikus táj is
Mégis részed –
Nem akarsz hazamenni
Otthon vagy

2.

Legyél víz
Vagy varjú
A kő
A gerinc
a csomó árnyékán
A réteg amit levetnél akár
Az utolsó
Az alap
Sok mindent mondanál
de a szád is leválik
Porrá lesz hangszálad
Senki sem játszik rajta rapszódiát
Köddé válsz a székely babonás rengeteggel

3.

Mindig is más vidékre vágytál
Néhány másodperc csendre
Érezni az évszázadok súlyát
Egyet akarni
Máshogyan

Egyszerre mindent másként félreérteni

Pléh Krisztus

Az erdélyi pléh
Krisztus
Nem az enyém
Füst vagy köd
Vagy mindkettő
Szép a temető
(Ezt nem illik mondani)
Önmagamba zuhanok
Hazaérek
Itt is

A templom ezüst tetője
Más világot tükröz
Ha nap süti
(Je me suviens)
Hunyorogsz
S a la Gaspésie ragyog
vissza rád

Emlék nélkül
már nem tudok verset írni

Az emlék ezüst
Ha pislantasz
eltűnik

A falon

Le kellett volna írni
vagy hátradobni
a vállad felett
Utána se nézni
Ezt versnek veszed
(Kérdőjel
Igen)
Vers az is
ha az árnyékom valahogy megszilárdul
De nem az enyém
ez a vállon átejtett sziluett
a falon

Ma mit kell sajnálni
Ma ki hova megy haza
és miért
Ma mit sajnálsz
Miért írod tovább
a monokróm verset
Miért maradtál
graffiti légy a falon

Monokróm ez is –
Ha nem mondod el
letagadod
He elmondod
elárulod
főleg magad

Mindegy –
Tisztán látsz
minden falra fagyott
le nem fixált
versárnyékfoszlányt