Takács Nándor: BAKONYICUM
Lelkigyakorlat
Pünkösdi flóra Koppányon és Szücsön

Egyetlen nekiiramodással érünk
ki a faluból, csak a kiégett földeken
állunk meg egy percre levegőhöz jutni.
Az ösvénytől keletre kapaszkodunk fel
a hegyre, gondolatainkat rábízni a tájra.

Húsvét a völgyben, pünkösd a hegyen.
Ösztörűs veronika kékbolyhai a fűben,
kosborok nyurga szárai a fatörzsek között.
Pimpó (de melyik?) sárga párnáiban
varjúháj bújik, lúdfű és korongpár
integet sápadtan a félhomályból.

Mozdulataikra némiképp magyarázat
a nyűgös szakadék. A kankalin is itt
alussza ki magát, ahová a dúvad és az
ember is csak vizelni jár. Ínfű húzza
el a száját, a randalírozás mi végre itt,
a tiszta és rendezett karsztbokorerdőben?

A kereszteződésben szemétkupacok.
Nejlonzsák-foszlányba csöpög az eső,
vizében békalárva úszkál. Óvatosan
kerüljük a keltetőmedencét. Hazafelé
az út mentén mindenütt szegfű és
árvácska bólogat kedveszegetten.

A temetőkerten vágunk keresztül.
A sírok közt a fűben Betlehem csillagai
pislákolnak árván. Egy síremléken régi
Madonna fordít hátat félszegen,
ruhájának rozsdás fodrait piszkáljuk,
míg az eső fölöttünk is szemerkélni kezd.