Takács Nándor: BAKONYICUM
Talpalók a talponállónál

„Jólesett a korty
szentséges vérétől
majd életre kélünk!”
(waschludti köszöntő)

Ki merne itt dicsértesséket köszönni,
és vajon kinek? A két tétova gyalogos
forgalommal szemben tér a keskeny
utcácskába, a falhoz simulva kerülik el
az ütközést a busszal. Ferdén áll a kereszt
s az emlékmű a parkban, vagy a kirándulók
dőlésszöge görbült a hosszú gyaloglásban?
Ha nem is vetnek keresztet, bólintanak azért
a toronynak. A fogadó tönkrement. Híre-
hamva sincs a burgereknek. Szatyrot lóbáló
fiú nyomát követik az utcán. A boltban
zsemlét válogatnak, éhesen túrnak a zöldség-
hegyekbe. A kocsma előtt rekedt hangú férfi
számoltatja el a pénzzel eleven fiát.
Húsvét múltán, pünkösdre várva hangzik fel
a köszöntés odabentről. A férfi az elnyúlt arcú
turistákra néz, s csak annyit szól, mindörökké.