Wilhelm József
Izomerő nélkül

Otthonos, kedves
szavakból építek mentsvárat,
nekünk,
mindannyiunknak,
ebben
az önmagát szétroncsoló világban,
meghitt gondolatokból,
bensőséges érzelmekből
emelek himalájányi védőbástyákat,
de a leomló
földsávok
mind közelebb kúsznak,
hegyek zuhannak
önmagukba,
síkságok hasadnak szétmálló mozaikokká,
borzalmakat keltve,
amilyeneket csak a mindenkori jelen tud szülni,
de…
mi
a világ velejéig törünk előre,
csillagokról
csillagokra
ugrálunk,
fényt és kimeríthetetlen teremtőerőt
gyűjtve,
őszinte, kisgyermeki elszántsággal szárnyalunk
a hit,
a csoda,
a képzelet
végtelenében,
levitálunk
az örökkévalóság korlátlan rezdüléseiben,
és ilyenkor újrateremtjük,
alkotjuk
a fenséges
lét
elképzelhető
és elképzelhetetlen
kavalkádját!

A természetfeletti kegyelem
megállíthatatlan
hatóerő!