Smit Edit
Hullámsirató

Csak a remény volt az,
csak egy hullám, ami a hátára kapott,
én felkapaszkodtam rá,
mint egy hajótörött az úszó rönkre.
Vártam, hogy valaki megmutassa,
van-e rajta kormány, vagy bolyonganom
kell a tengeren, amíg el nem érek a szigetre,
ahol megtalálom a könyvem lapjait.

Most ülök a parton és a hullámokat nézem.
Egytőlen egyig mind azt éneklik, hogy nekem
adják egy nap a találó szavakat.
Daluk elcsuklik az éj leple alatt, amíg
az álom ércfüggönye elfedi
az ígéretük foszlányait. Kisimultak.
Csak a retinámban ég még a hullám,
amire felkapaszkodtam.