A zeneművész megörült a kislány különösségének. A siketnémák intézete vezetőjének, aki jó barátja volt, eldicsekedte barátnője képességét. – Sétáljatok át hozzánk, mutassátok be a zenét neveltjeimnek!A kezetlen kürtös beszámolt a kislánynak, milyen föladat várna rá, s a világtalan teremtés boldogan fogadta a föllépést. A siketnéma auditórium előtt a vak leány eltáncolta a szívbéli barátja hatodik, világhírű szimfóniájának első tételét és Varga Julcsa balladáját. Csönd éledt a teremben. A látvány hatására a fiatalok jáspis ujjakkal jelbeszéd-varkocsokat fontak.A hideg fülű legény, akinek torkában húrtalan hegedű lakott, hónapokon át serényen dolgozott kusza ifjúságát lezáró alkotásán. A vak leány tánca hatására egyetlen pillanat alatt megváltozott alkotói hitvallása. Vagy száz szelíden hullámzó ceruzavázlatot készített. Rajzain végtelen boltozat uralkodott: a lélek fehér univerzuma.
A kész festményen áttetsző lányalakok röppennek dús mező fölött, amelynek közepén, alig láthatóan a feketébe hajló sötétpiros Apolló ül, kezében a híres héthúrú lant. Feje fölött pillangómúzsák szökkennek ragyogó ég felé, ruhájuk lobogása megéledt bárányfelhők szent játéka.
A művészettörténészek és kritikusok körbeállják a képet. Vizsgálják félig behunyt szemmel jobbról is, balról is. Mozognak ide-oda, lépegetnek aprókat előre-hátra. Krákognak halkan, kicsiket köhécselnek. Végül megszólal az egyik, rezeg ősz szakálla, amíg beszél:– Minden röppenő, táncoló tündérnek virág van szeme helyén.– Szerelem – szól közbe halkan egy fiatal hölgy.– Szerelmi ébredés? – hitetlenkedik a szakállas. – Valami emberfeletti! Csoda lehetne, de talán mégsem az. Először látok ilyen motívumot, e pillanatban számomra teljesen ismeretlen metaforát. Egy siketnéma képzőművész festményének címe hogyan lehet Isteni szép zene szól? A kiállítóterem sarkában följajdul egy vöröskeresztes hámot viselő német juhászkutya.