Bíró Tímea
percek

túl hideg van hogy
magammal vigyelek
itt maradsz az etetőszék
műanyag ölelésében
rettenetesen sietek
a tálcán előtted könyv
fakanál csillogó karácsonyfagömb
otthagyom a mindenségnek
a színes kerekséget
rettenetesen sietek
átgázolok a pocsolyákon
a kerekek belemerülnek a vízbe
nem lassítok az autó nem lassít
csupa mocsok leszek
pedig csak a szomszéd utcába megyek
próbálom elhessegetni a rémképeket
nem lesz semmi baj
biztos forgatja a gömböt a kis kezében
nagy ölelés és puszi a testvérnek
próbálom nem sürgetni az öltözködésben
becsapódik mögöttünk az óvoda kapuja
nem akartam ilyen hangosan
nem akarom idegesen
az eltelt percektől a visszaút
mindig feszesebb kiélezettebb
leemelem
betolom
felszaladok
az házba lépve hallom hogy
fuldokol
csizmával rohanok a konyhába
az etetőszék tálcáján a könnyei
lassan pocsolyává folynak össze
vörös az arca a sírástól
édes kisfiam meg ne fulladj nekem
minden a földön hever
a gömb behorpadt már nem
olyan kerek
alig kapunk levegőt
édes kisfiam meg ne fulladj itt nekem