Bíró Tímea
összegyűjtögetett harmóniánk

sokáig senki nem ült azon a széken
de már egy ideje hűségesen és józanul
levessel kínálom és csak bólint hogy együnk
csupán nézi hogy vagyunk hogy élünk
reggelente megnyugszom hogy még itt van
még ezer meg sokezer kávét szeretnék
ágyba vinni nekünk
még sokmillió jó reggeltet kívánni
közben beletúrni a göndör barna hajfürtökbe
lecsókolni az álmok nyomát a homlokról
könnyedén kinyújtóztatni a lábaimat
a hűvös paplanhuzat fölött
elveszni a mintákban
mindig találni magamon néhány ujjat
még sokszor állni mozdulatlanul
mert hátulról ölel át vagy kifeszíti
a szélnek a nyári ruhámat
a legszebb tehetetlenség
így megállítva lenni
főzés közben neki is énekelek
hidegebb hajnalokon betakarom
meg ne fázzon
nem csapkodom az ajtót
nem átkozódom
hogy a szíve egyenletesen dobogjon
élhetnékje legyen közöttünk