Debreczeny György
melyik hülye hagyta kinyitva
zEtna-kollázs
a postai címnyomozók
a XX. század harmadik negyedében
kinyitották a szekrényajtót
de tudták hogy valójában semmi se mozdul
semmi se történik
csak a vízcseppek alszanak
a sűrű bozóttal benőtt erdő közepében
miképpen a drágakövek a dobozban
előbb van ősz
és nem tudjuk hogy a címnyomozók
szeretik-e az őszt
az irodalmat vagy legalább a művek címeit
valaki a vakvilág tábláját veri fehér bottal
valaki a sakktáblán botostul elfeketedik
és akkor jön az ősz után a tél
ahol megtalálom könyveim címét
és találó szavakat a tálalón
egy simára koptatott kőbe vésem őket
vigyázok nehogy hunyorognom kelljen
abban az álomban amelyben évekig tél lesz
a katedrálüvegnél állok
a katedrális vészkijáratánál
már egészen otthon érzem magam és másokat
nem köpködök piszkos papírzacskóba
se az örökkévalóságba mert nem illik
töltse ki fény a tiszta papírzacskót
vártam hogy valaki megmutassa
hogyan kell beleköpni belehányni
előbb csak szellemi dimenzióban
aztán majd praktice is
vártam a tanítást
felvettem csendruhámat
akár a címnyomozók
találkozhattak volna Darwinnal is
ha egy kicsivel előbb nyomoznak
márványból és márvány utánzatú műanyagból
készült a poszter az óvszer
az erezet hallgathat vagy megszólalhat kedve szerint
ordíthat mint a remélt sakál
mondhatja: hejha kidőlt a fejfa
a postai címnyomozók kidőltek
melyik hülye hagyta kinyitva a szekrényajtót?
melyik hülye?