Farkas Arnold Levente
a tamariszkusz

a véletlen metafizikája
ezt írta fel abba
a füzetbe azon a hajnalon
a gyermek és az angyal
bankot rabol hajnal van
mondja a gyermek
a tamariszkusz árnyékába
temetett csontok árnyékára
hajol az örökkévalóság
a feltámadás után
ez volt a harmadik
alkalom

az árnyékban sarjad már
a hajnal
de térjünk még vissza
a sötétséghez
hajnal előtti állapot
ujjaim beleütköznek
a dolgokba a körülmények
nevébe
naplót kellene írni
de úgy unom a valóságot
a véletlen metafizikája
ez áspis és karneol

az értelem elborul
az alma elgurul
gyömbér és pomagránát
véletlen szülte a véletlen
metafizikáját a végtelen
helyett csönd béke
nyugalom tánc
lelkiismeretem csoszog
a hátam mögött

barátaim szerint
nincsenek barátaim
szavakról beszélgetünk
hogy csönd legyen
csak a pap venné észre ha
elmaradna a szertartás
a véletlen metafizika
árnyékában átrajzolják
az arcomat tétova istenek
ahogy egy test elmúlik
ahogy egy szót kitörölsz
a szövegből

cél nélkül bolyong
az éjszaka utcáin
meztelenül
a lepel a feltámadás
leple az őrmester
kezében marad
a véletlen metafizikája
ha ugyan létezik
megfesti a valódi képmás
illúzióját

boldog a gyermek
olvas a könyvben
rajzol is álmot
dolga temérdek
álma hasonló
sánta kutyához
hajnali csontok
alkonyi fényben
néma a bálvány
nincs neki szárnya
alszik a csöndben

félek a halhatatlanságtól
hajdanvolt esőket idéz
a sivatag tánca
ha elmúlik a nyár
leborul a fény
a világosság előtt
a következő évszak ujja
vetkőzteti már
a fák karcsú testét