Hernyák Zsóka
A fotó

M. középiskolai földrajztanárként dolgozott, minden reggel pontban 5:30-kor ébredt, odafigyelt a napi rostbevitelre és alkalmanként sem dohányzott. Mindezek hatására döntött úgy, hogy elküldi a nőnek a péniszéről készített előnyös fotót. Néhány nappal korábban még úgy vélekedett, hogy ilyen ocsmányságot soha nem továbbítana senkinek. Főleg nem J.-nek, aki történelmet tanított, barna haja volt és kedves arca. Most azonban, ahogy az év a végéhez közeledett, a nappalok pedig egyre rövidültek, M. kénytelen volt belátni, hogy az elmúlt 43 évben nem történt vele semmi említésre méltó. Ráadásul a környezete is félreismerte őt. Látom a szemükben, zsörtölődött, hogy azt képzelik, testetlen, éteri lény vagyok;egy statikuslégtömeg, egy intellektuális szélkakas, egy farkatlan földrajztanár. Ennek az egésznek egy huszárvágással kell véget vetni, gondolta M., és a farkát megfelelő pallosnak ítélve oldalnézetből gyorsan lefotózta az átlagon felüli szerszámot. Most végre mindenki láthatja, hogy kiállok valamiért, hogy a magam módján lázadok fel, hogy teljes valómban megnyilvánulok, hogy a gerincem áll, mint a cövek. Bátor kiállásától megrészegülve kattintott rá a küldés gombra, majd még ugyanabban a percben mélységesen meg is bánta a tettét. Hogy képzeltem, hogy elküldöm a csupasz farkamat, édes jó istenem?, tette fel a kézenfekvő kérdést, majd remélve, hogy kellemetlen esetről a szerdai gyűlésig minden érintett megfeledkezik, felhúzta az ébresztőt 5:30-ra.