Ezt csak találgatni lehetett. A csettegését nem értették. Így csettegett: csitt-csett-ej-haj-hejehaj-csitt-csett-csatt. Mit lehet erre mondani? Mintha csak magának csettegett volna. Reggelenként. Amikor meglebegtette éjfekete szárnyait. És fölrebbent. Nagy lendületet vett. Fölszállt. S már hatalmas ívben szelte a levegőt. Gyorsan eltűnt a szemük elől.
Aztán csak alkonyatkor érkezett haza. Lassú szárnycsapásokkal közeledett. A házak felé. Mintha megnövekedett volna a testsúlya. És tényleg. Tollait ilyenkor sár borította. Leszállt. Hangtalanul berepült a házába. Sokan látták. Lesték. Kapualjakból. Fák mögül. De volt, aki kiállt az utcára. Mintha csak bámészkodna. Látni akarták. Közelebbről.– Volt valami a hóna alatt.Mondta egy nagyhasú ember. A reggeli verőfényben. Akkor már csak néztek utána.– Mindkét hóna alatt volt valami. Máskor is. Már többször láttam.Ezt egy homorú hasú ember mondta.– Nagy madár. Elbírja.Bólogatva szólt a többi.– De hogy tudja vinni?Szólalt meg egy hang a hátsó sorból.– Rákötözte valaki.Mondta a nagyhasú.– Én nem.Tiltakozott a homorú hasú.– Én sem. Én sem. Én sem.Tiltakoztak a többiek.– Te voltál.A nagyhasú ember rámutatott az egyikre. Amelyik az első sorban állt. Rajta nem volt semmi különös.– Nem igaz.Mondta a semmi különös-ember.– Láttalak ólálkodni a háza körül. Tegnap este.– Arra jártam. Benéztem az ablakán.– No és mit láttál?– Imádkozott.– Imádkozott?– Imádkozott. Összetette a két szárnyát. Csettegett valamit.– Azt, amit reggelente szokott?– Nem értettem, mit csetteg. Az ablakon keresztül nem hallottam jól.– Te tudsz róla valamit, amit mi nem.– Esküszöm, nem beszéltem vele. Csettegni meg nem tudok.– No majd kiderül. Estére elmegyünk hozzá. Mit képzel? Majd én szóra bírom.Mondta dühösen a nagyhasú ember.Mind bólogattak. Kaján öröm csillant a szemükben.– Igaz is! Nem lakhat itt a faluban csak úgy! Tudnunk kell, kivel van dolgunk.– Nem madár ez.– Ki tudja, micsoda.– Átváltozik, mikor hazaér.Találgatták.Megvárták, míg besötétedik. Míg jól besötétedik. Akkor elmentek a házához. Nem kopogtak.A nagyhasú ember lenyomta a kilincset. Az ajtó nem volt bezárva.– Na most!Kiáltotta a nagyhasú ember.Kitárta az ajtót.Ekkor mindannyian hátrahőköltek.Ott toporgott körbe-körbe. Az asztalon. Egy kis halom fenyőmag körül. Azt eszegette. Nedves tollai csillogtak. A lámpafényben. Mellette kicsi agyagedényben víz.Pillantása, madáré. Tollak, csőr, fejecske. Madárlábak.A toronyóra tízet ütött.– Madár?Dadogta a nagyhasú ember.– Madár.Mondta a homorú hasú ember. Hozzá is tette.– Gyerünk haza!