Szabó Palócz Attila
Kiméra

béklyó a jegyzet,
félszavak csapdájába zárt
hevenyészett foszlányokból emelkedő kerítések kínai nagyfalát
húzzák fel előttünk a hiányjelek,
gesztusbénultságban záporozó lidérchomály,
ahogy a vihar múltán a sárban taposunk gumipapucsunkban
a villamossínek mentén

gesztusbénultságban záporozó lidérchomály,
ahogy a vihar múltán a sárban taposunk gumipapucsunkban
a villamossínek mentén,
talpunk alá szivárog a lucskos massza,
tocsogunk sárban, vérben, latyakban, verejtékben,
cuppognak lépteink az iszapban,
a papucs is beleragad,
lecuppantja lábunkról lazán,
lazán, csak lazán,
az álmok oltárán nyíló pagoda,
liftakna az égbe, nyíló virág,
nyíló ajtó,
nyíló toposz,
tengerre nyíló alkalom motoz…
végzetelhárító buzgalom,
megkettőzött érdek,
hogy az aklokban is remegve félnek,
akik talán még beférnek
ébresztőre
nyugovásra
nem vágyunk már semmi másra

az aklokban is remegve félnek,
akik talán még beférnek
ébresztőre
nyugovásra
nem vágyunk már semmi másra
derült égből mosolygásra,
türelmet edző kincsesláda a verejtékmadzagon,
belefásultan is
itt vagyunk még, de már nem nagyon,
senkit sem zavarunk,
éldegélünk, tengődünk csendesen,
fáj is, bele is nyilall rendesen,
aprókavicsos úton verdesem
kaparom
mindörökkön örökérvényűsítésbe ragadva,
mint gumipapucs a sárba, vérbe, iszapba,
mihaszna…

aprókavicsos úton verdesem
kaparom
mindörökkön örökérvényűsítésbe ragadva,
mint gumipapucs a sárba, vérbe, iszapba,
mihaszna latyakba…
csendesülés
kivagyiságból elkülönülés
fázispitypang-fázispingpong
duplahatás-remeklés,
duplahatás-remegés:
úgy remeg itt, mint Damoklész,
s nincs lankadás, míg nem lesz kész
nem lesz kész: késztetés,
luxushajsza fluxusbajsza,
teringettét eltakarja
visszaható rétegekben,
jegyzettömbnyi fellegekben

luxushajsza fluxusbajsza,
teringettét eltakarja
visszaható rétegekben,
jegyzettömbnyi fellegekben,
csatosüveg, bitanghágó,
lélekbe évődött vágyhatatlanság,
beívódott gondolatok vérmezején
eljő a hajnal, s majdan eljövök én,
remények nyomában, gátlástalan,
viharvertkabátban, zabolátlan,
lehajtott a fő, kibúvó a tekintet,
lényeget már a látszatra se hintett,
tékozló pillanatok a vallomáskényszeres önsanyargatásban,
tékozló mozzanatok összefont szüzséje,
reménybe torkolló végtelen folyamok
csendéletbe fakult akarata,
csengő-búgó szép szavak csendesítsék ajkadat...

csengő-búgó szép szavak csendesítsék ajkadat...