Nedeljko Terzić
Bűntény a munkaszobában

A konyhaasztalunkról az éjjel
ellopták a rímeimet, metaforáimat,
az irodalmi kritikám vázlatait,
szótagjaimból lenyisszantottak,
magánhangzókat írtak hozzájuk,
kiírták a feladott témákat,
egy egész tömeg idegen szót
zúdítottak a papírra,
a javításhoz átlátszatlan
szemüveget hagytak itt nekem,
hajnalig zaklattak,
kitöröltek mindent, mindent,
amit előző éjszaka megírtam.
Az én éjjeli munkaasztalomon
reggel már női kezek készítik az étkeket,
tálalják a házi ínyencségeket,
a népkonyha receptjeiből készült,
egészséges ételeket,
hogy szerveink meg ne betegedjenek,
közös munkaasztalunkon
gyümölcsösünk déli lejtőin termett
déligyümölcsök garmada pompázik.
Én bezárkózom ma este,
s írni fogok, a végkimerülésig,
de semmit alá nem írok,
nehogy ellopják a nevemet is.
Az utcai ablak redőnyét lehúzom,
az ablaküvegbe néztem valamelyik éjjel,
s láttam, arcvonásaimat már valaki
megpróbálta megváltoztatni.

(Kovács Jolánka fordítása)