Wilhelm József
Mindenki otthona

Megalkottam
a koloncok nélküli világot,
ahol a látóhatár az isteni kezdetekig húzódik,
a lét pedig
annyira
gömbölyű és tökéletes,
hogy bronzvörös fénypásztákban siklik vissza
önnönmagához,
a vonaglások és görcsök nélküli
boldog
valóságba.

Az élet lüktető és édes leágazásai
rejtélyes, ám könnyed ritmusokká
teljesednek ki,
a kapcsolatok olyannyira patyolattiszták,
hogy az emberek között
nincsenek törleszteni vagy változtatni való
szavak,
mozdulatok,
érzelmek,
az ítélkezés pedig
nem létező fogalom.

A tisztánlátás
kristályos tájakon élesedik,
a gondolatok
kényszerizzadság nélküli lényegek,
a fogalmak
delejes állapotot teremtő és nyugodtságot
sugárzó,
békességet
formáló
eszközök egyaránt.

A fájdalmakat kimetszettem
a lelkek minden
szeletkéjéből,
súlytalan, gyönyörű tereket teremtettem,
aranyporral hintett
évszakokat,
hogy
az izgató paradicsomi lehetőségek végtelenében
pazar fénylényekké
alakulhassunk!

Ebben a kolonctalan világban
kendőzetlenül
őszinte mindenki,
az idő pedig
folyton visszasimul
a legelső
kacagásból
fakadó,
gondtalan pillanatba.

Ez a világ,
hihetetlen képlékenységgel
a meghittség,
a szeretet,
a gyengédség
megtéveszthetetlen
erejéből
táplálkozik,
és mindenki otthona!