Balogh István
A férfi lába között

Fél évezrede sikeres elrejtésemnek.
Meglestem mesteremet, hatalmas Leonardót.
Elrejtettem műalkotásai kontextusának
Lényegét. A különösséget. Az egyediséget
Titokvárba falaztam. Ne lássa, csak a véletlen!
Vakvilág! Glóbusznak se szeme, se szája.
Se orra, se füle. Se öröme. Se bánata.

1487. május 10. Éppen kel föl a nap.
Leonardo kezét e szent, áldott fénysugár
Fogja meg lágyan. Ujjai közé szénrudat rak.
Nem is érinti szénnel a papírt, csak csodás
Kezének mozgása muzsikát varázsol.
Meztelen férfialak körben és négyzetben.
Geometriai elvei rejtve maradnak.
Vitruvius római építész szelleme mosolyog.
Ül csöndesen a szekrény tetején és figyel.
Dús szakálla meg se rezzen. Nem pislog.
Papírhoz szól a szén, illeszkedjenek
a test arányai mind a körbe és a négyzetbe!
A vén római bólogat. Csak én vigyorgok.

Leonardo csettint a nyelvével! Ide rakjuk!

Megfordul felém. No, kedves diákom!
520 év múlva születik egy unokád.
Őt másoltam ide. Ilyen lesz felnőtt korában.
Ráismersz, úgy-e? Bizony, Mester! Ilyen.

Segítesz nekem? Jó szívvel, ha tudok, Mester!
Tudsz, édes fiam! Geometriát megérted.

Hol van a rajzon újabb mértani kép?

Unokám széttárt lábai között.
Egyenlő oldalú háromszög.

Nem egyszerű! Megírom tükörírással a lényeget.
A vén római bólogat, csak bólogat.

Aztán jönnek sokan: egy amerikai fogorvos.
Amerikai formatervező.
Egy Londonban praktizáló fogorvos.

Megfejtés: ami nincs a rajzon.
Az emberi állkapocs.
Egyenlő oldalú háromszög.

1,64–1,65 arány van a négyzet oldala és
A kör sugara között.
Tervszám: (1,633) a természetben az optimális
Térbeli struktúrák kialakítását szolgálja.
Tetraéder-arány. Minden rendszerben
Az optimális szerveződést írja le.

A vén római tovább bólogat.
Előttem már bezáródott a titokajtó.

Unokám felnőtt korában fölmondja a leckét:
Leonardo alkotása nem csak egy tanulmányrajz.
Ez bizony a valóság matematikai természetének
Pontos ábrázolása. Optimalizált biológiai formák.

A művészet és a tudomány szétválaszthatatlan egység.

Leonardo önfeledten kacagni kezd. Ó, ti, nagyokosok!
Hat kupa bort nyel, dalolna, de kígyóméretűt köp!
Krákog, köhög, levegőt alig kap. Végül megnyugszik.
Rámosolyog egy konyhalányra. Szép szőke vagy, kicsim!
Tündérlelkű, ahogy én is! Jó lenne veled vad sötétben!
Bólint a foltos kötényű lány. Leonardo boldogan tapsol.
No, vén Vinci! Varázslat veled: Ifjú fekszik nászi ágyba!

Fiat nemzek, reszkessetek! Köszönöm kegyed édes, Istenem!
Ultramarin hálóköntösben egy konyhalányt ölelek boldogan.
Szétszórom magvam mezőkben. Művészet virágzik esők után.
Tudomány terem almaágon. Kígyók tekergőznek a fák alatt.

Tenyerét összecsapja. Faljátok föl egymást, ronda farkasok!

Odabújik a kedveshez. A leány négyesikreket hoz a világra.
Leonardo megáldja fiait. Cinóbervörös nyelvét nyújtja rá
fél évezred pökhendi titokfejtőre. Itt a piros! Hol a piros?
Az Úr jobb oldalán ül. Odafönt. Nagyokat nevet a Teremtő.
Nagy szélhámos vagy te, édes fiam! És a világmindenség
Csak csodál, csak csodál, abba nem hagyja. Csinálják!
Jobb dolguk úgy sincs. Szél ellen, ár ellen. Rémálmaik
szamárkórók. Jelen voltál te az utolsó vacsorán?

2025. július 14–26. – október 26.