Bozsik Péter
A vég rendelete
(apagóniai passzusok)

„S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál.”
(Radnóti Miklós)

A halottak könnyen keverednek,
ahogy a hallottak is,
ennyit legalább biztosan állíthatunk.
(Vladimir Nabokov nyomán)

 

(Settenkedik a kaszás…)
Tudom,
hogy itt settenkedik a kaszás.
Érzem.
Jézusom,
mért nem viszel már el?
Minek lógsz hiába ott a falon?
Hozzatok egy kis pálinkát.
Sör is jó lesz.
Mért nem viszel már el?
Settenkedik a kaszás.
Érzem.
Úgy vagyok,
mint kutya a kútban.
Amikor vödörrel verik a fejit.
(Hörögve sírt a szél,
apámból vajon ki beszélt?)

(A legöregebb Istenes…)
Én vagyok a legöregebb az Istenesek közül.
Nemsoká nyolcvanöt éves.
Az Istenesek korán halnak.
Apám harminchárom éves korában halt meg.
még a három évet se töltöttem be.
Testvérei sem élték meg a hatvanat.
Róla neveztünk el, fiam.
A vér szerinti öregapádról.
Nem is emlékszem rá.
Az öcsém se érte meg a hetvenet.
A legöregebb Istenes vagyok.
Ugye még élek?
Harminchárom évesen halt meg.
Az apám.
Róla neveztünk el.
Te ki vagy?
Nem emlékszem rád.
Ugye még élek?
Vagy már meghaltam?

(Anyám ottmaradt…)
Anyám meg ottmaradt a két gyerekkel.
Az öcsémmel meg velem.
A te öreganyád.
Aztán,
mikor megszülettek a féltestvéreim,
engem kiküldtek szolgálónak.
A tanyára.
Mi szállásnak mondtuk.
Én voltam a nagyobb.
Az öcsém még kicsi volt.
A Gyula bácsihoz.
Milyen Gyula bácsinak hívták?
Már nem jut eszembe már semmi.
Mindent elfelejtek.
Loptam a mézet.
A tenyeremből lefetyeltem,
mint egy kölyökkutya.
Tudták,
de hagyták.
Hadd zabáljam tele magam,
akkor majd megutálom.
Okádtam utána,
mint a lakodalmas kutya.
Fájt a hasam.
Kiküldtek szolgálónak.
Tudták.
Hogy lopom a mézet.
Milyen Gyula bácsi?
Már mindent elfelejtek.
Anyám ott maradt a két gyerekkel.
Fáj a hasam.
Hozzatok mézet.
Mézes pálinka is jó lesz.

(Lélekben kint…)
Lélekben én kint szaladgálok.
Az utcán.
Jól van no,
tudom,
hogy nem tudok most járni.
Ugye még élek?
Vagy már nem?
Jézus!
Minek lógsz hiába a falon?
Vigyél már el.
A pokolba.
Adjatok inni.
Sör is jó lesz.
Mint kutya a kútban.
Úgy vagyok.
Vödörrel verik a fejem.
Lélekben kint szaladgálok.

Csingágó–Csikágó, 2025.