Celler Kiss Tamás
három hófödte hegycsúcs

ha már ott leszek a három hófödte hegycsúcs előtt,
bizonyosságot akarok, hogy a lábnyomaimat
estig nem tűntetik el a vadak.

jönne fel serpaként utánam, ahogy mindig, a kétely.
ha nem bírná a lábam, elfogyna a vizem,
megritkulna körülöttem a levegő,
legyen valaki, aki levisz,
ha az életem menti meg, nem kérem rajta számon,
ami még hátra volt.

ha így történne, lenn a faluban forró dézsába tennének,
ha szállna el belőlem a remény, onnan is kiemelnének.
hallanám, ahogy a gyerekek körbekacagják az ágyam,
a legkisebb vésővel leütögetné rólam rám fagyott lábnyomaim.

de ha ezúttal az öreg serpa jönne fel velem,
mondván, hogy már ismerem az irányt,
és a három hófödte hegycsúcs előtt most ő rogyna össze,
el kellene döntenem:

leviszem, és szentté válok,
vele maradok, és megigazulok,
vagy felmegyek egyedül, és meggyógyulok.