Gyetvai Balázs
Fantomív
A test csak tartja még az ívet,
amit a hiány írt belé –
emelkedés vagy bordáim alatt.
A testem boltív lett,
de nem tart meg semmit.
Omlás előtti állapot vagy
bennem. Nevetségesen szent.
Az uszodafalra vetített tested
görbébb, mint amit a gerincem bír.
A szappanvonalban ott maradt az árnyékod –
én takarítom le minden nap magamról.
A víz alatt is visszafeszül a gerinc –
nem maradt más, csak a dőlés iránya,
és a hiány súlyának tartószerkezete.
Nem görnyedek – csak hajlok,
ahogy a bojlercső is meghajlik a hőtől,
de nem szivárog.
Ez már nem a tested hajlata –
csak az, amit magamban tartok belőled,
mielőtt végleg kihűlsz bennem.