Gyetvai Balázs
Fantomív

A test csak tartja még az ívet,
amit a hiány írt belé –
emelkedés vagy bordáim alatt.

A testem boltív lett,
de nem tart meg semmit.
Omlás előtti állapot vagy
bennem. Nevetségesen szent.

Az uszodafalra vetített tested
görbébb, mint amit a gerincem bír.
A szappanvonalban ott maradt az árnyékod –
én takarítom le minden nap magamról.

A víz alatt is visszafeszül a gerinc –
nem maradt más, csak a dőlés iránya,
és a hiány súlyának tartószerkezete.

Nem görnyedek – csak hajlok,
ahogy a bojlercső is meghajlik a hőtől,
de nem szivárog.

Ez már nem a tested hajlata –
csak az, amit magamban tartok belőled,
mielőtt végleg kihűlsz bennem.