Gyetvai Balázs
Vésztartalék

A szekrény mélyén mindig marad valami.
Egy doboz gyufa, amit már nem gyújtunk meg,
mert fejéről lekopott a biztonság.
Egy darab kenyérhéj, amit nem eszünk meg,
mert a penész rajza pontosabb térkép,
mint bármelyik atlasz.
A testben is van vésztartalék:
a májban lappangó alkohol,
a csontban őrzött gyerekkori zuhanás,
az érben egyetlen meg nem indult trombus.
És a bőr alatt a rezgés,
amit akkor rejtettél el,
amikor már nem lehetett kimondani.
Vésztartalék a szó is,
amit visszanyeltél a nyelved tövébe.
Ott maradt, ott sűrűsödött,
és most minden más mondatnak
keserű ízt ad.

Egy el nem mondott szó,
amit minden este ugyanott nyelünk vissza.
Csak ott marad a szájpadláson,
mint egy apró, soha el nem fogyó kenyérmorzsa.