Horváth Ottó: Mozzanatok (Részlet)*
1. […szélesen ráncolt homlokán]

Mondjuk, ő. Abból a kávézóból, ahol reggelente kapucsínót iszom és brióst eszem. Éppen Ő. Néven nevezetten. Aki ismerős és könnyen felismerhető. Az utcán, a bevásárlóközpontban, magán- és tömegközlekedési eszközön. A suttogásokban és az összekacsintásokban. Lökdösődésekben. Legyek laktózszívogatásában. Ahogy ráérősen kortyolja a kapucsínót, és élvezettel eszegeti a krémes brióst. Ennyi. Ő az, aki szívében, szélesen ráncolt homlokán, plüss vállán, fehér nyelve hegyén hordja ifjonti formájában megőrzött, a háború és a nyomorúság farkasa által lenyelt, szeretett hazáját. Cipeli fel-alá, éjjel és nappal, és dallikázik neki. Gügyög neki. És nem fárad bele.

* Oto Horvat: Momenti. Akademska knjiga, Novi Sad, 2025. Fordította: Beszédes István