Horváth Ottó: Mozzanatok (Részlet)*
4. […új, örökzöld repertoár]

A reggeli kávé keserű meglepetésként ért. Azt kérdeztem magamban, vajon miért nem kérdezel semmit. Például, hogy a lovam hogy került az első csatorna főműsoridejébe épp most. Vagy miért nem tudom elkapni szociális mosolyodat, mielőtt az elcsattanna a padlón, akár a béka. A szemiotika sosem volt az erősségünk. Te szívesebben hagyod, minden eshetőségre készen, az alsóneműdet a meleg radiátoron. Frissen festett körmökkel és vattával a lábujjak között óvatosan ereszkedsz alá a lépcsőn, hogy ajtót nyiss nekem, aki nem is csengettem. Kikapcsoltam a mobilomat, és betettem a hűtőbe a csírázó krumplik közé, nehogy lehallgassák ki sem mondott beismeréseimet. Új, örökzöld repertoárt dúdolsz majd a fülembe. Mi más örömünk volna, mikor az udvaron szokásuk szerint lángra lobbannak a bokrok. Cirkusz lesz megint. Tűzijáték és tűzoltók. Úgy döntöttünk, végigcsináljuk mit sem törődve az ellenséges valószínűséghányadosokkal.

* Oto Horvat: Momenti. Akademska knjiga, Novi Sad, 2025. Fordította: Beszédes István