Horváth Ottó: Mozzanatok (Részlet)*
6. […amott a mennybe megy]

A tegnap esti történet el sem kezdődött rendesen, máris vége szakadt. Egyszóval nem történt semmi. Álmodtam volna csak? Nem lehet tudni. Többnyire virágzó leanderek között ébredtem. A rózsaszín virágoknak nem volt közvetlen közük a jövőhöz, de ha erőltetjük kicsit, akár lehetett is volna. A hotelszobám ablaka gyakorta erőtlenül tekint a belső udvarra, ahol szemeteskukák és a következő vásárlói traumakonferenciára váró, kimustrált székek parkolnak. Az utcai forgalom a kabócák szerelmes hívásánál nem hangosabb. Kívánatos lenne helyszínelés útján megállapítani, a lelkiismeret-furdalás X vagy Y pontból indult-e útjára. Alsóing helyett viselt testmeleged híján nem az ünnep napjai ezek. Mindennek ellenére az étel meglepően ízletes, bár nem tudom, a talponállóban pontosan mit is eszek. Délről alkotott előítéleteim szülői csetepaté során összetört edények. Amióta megérkeztem, nézem, figyelem körülöttem a világot. Napok óta tart. Csatangolok, és amit csak sikerül, mindent lefényképezek az antifasiszta ellenállási mozgalom gépkocsijából. A következtetésem erős. Akinek itt meglékelik a koponyáját, amott a mennybe megy.

* Oto Horvat: Momenti. Akademska knjiga, Novi Sad, 2025. Fordította: Beszédes István