Verebes Ernő
A szép öregség titka

(Nálam idősebb kortársaimnak)

Számítógépben tárolt mindenségemhez
Jótékony jelszavam (…) csendje vezet.
De hogy mégse agyas, ősz fejemben kelljen
Őrizgetnem, két kiló nyers velő árán
Játék-bombabiztos páncélszekrényt vettem.
Csinos ajándéktárgy, titokhely, így képzeld,
Rajta két, betűzáras aranykallantyú.
Mit belé rejtesz, viszontlátható lesz, ha
Jelszavára forgatod kombinációd,
Mi fantáziád szerint változtatható.
Ide rejtettem vérrel írt enigma-cetlimet,
Melynek fejtése egy meghajtóig vezet.
De hogy szavam ne feledjem, e látens jel,
A nagyobb biztonság okán ugyanaz, mint
Kis trezoromé: abból se illanjon el, azé’.
S ha majd egyszer feltöröm széfemet
(Mert kódomat a biztonsági zár alatt
Már elfelejtettem, és csakúgy a zárat,
Mely varázsszó nélkül bezárja a várat),
Alám tolhatjátok királyi székemet;
Én ily botorságtól sosem leszek gondban,
Mindent elfelejtek nyomban, ha e titok
Úgy éltet tovább, hogy semmit ki se nyitok.