Wilhelm József:
Megmaradásban

Letakartam
a furcsaságok szelencéjét,
fényekkel perdülök
táncra,
hátat fordítva az orkáni árnyaknak,
ellazító, olykor
lázító
helyzetjelentésekkel
ámítok,
szunnyadó gondolatokat
csiszolok
fényesen keménnyé,
s ezeket
használom csaliként arra,
hogy
komoly
nyomokat hagyjak
az arcokon.

A világ a
szédítő átalakulásokra meresztve
figyelmét
merevül,
mégis könnyedén téblábolok benne,
kétkedések hatására
egyszerűsödöm,
Isten kedvessége
sem okoz lelkiismeretfurdalást,
ahogy a kócos
mulandóság
érintése sem zavar,
mert elhajítottam a hitehagyottságom,
és visszatértem
a szendergő szokatlan
milliónyi
sokszínűségébe.

Rohanni kár,
szúette vigasz sem kell senkinek,
a lét szép,
csupán már attól, ha különlegességeket
cserélgetünk
egymással,
cinkosan mosolyogva!