Balogh István
Soror Angelica föltámadása

Giacomo Puccini emlékére

Elfáradt az esti áhítat sororoknak száraz ajkán.
Lekushadt a kolostorkert szűk, száraz kapujában.
Kegyetlenül törte sovány fenekét a kopott küszöb.
Nyögött. Állt volna föl. Sátán mindig visszalökte.

Soror Eifrerin kiskosarából vezeklésmasnikat húz elő.
Novíciák csuklójára köti. Íme bűneitek! Szenvedjetek!
Elhunyt társaink kendervirág lelke röpdös a fákon.
Imádkozzatok értük! Novíciák apró titkaikat súgják
Füveknek. Azonnal virágok nyílnak, ahova titkon
Édes nyálat köpnek sororoknak ajkai. Éjjelenként
cellák szűk ablakán benéz ám a vörös telihold!

Daliás Szent Mihály lép halkan Soror Angelica
Fekhelye mellé. Páncélját lefejti szép testéről.
Ránéz az alvó Jézus-menyasszonyra. De gyönyörű!
Álmodban álmodj álomszép álmot, kis kedvesem!

Ó, a vitéz harcos takaróm alá nyúl és végigsimítja
aszott hideg testem, mely bársony volt egykor.
Erős tenyerével bokámtól a térdemig, combomtól
Ágyékomig, köldökömig, onnan két galambomig
Vándorol csak lépeget lassan tudatosan, csuparánc
Testem tüzesedni érzem, lángol a lelkem, bűnöm felejtem!
Nyakamat, államat, orcámat tenyeréből lelkébe
Maratja által. Ajka ajkamat, nyelve nyelvemet
Köszönti édesen. Hangos kortyokban nyeli a nyálam.
Gránátalma rubin piros, bő levű, édes-savanykás húsa
A szájad! Szerelmet szürcsölök mennyei forrásból!

Reggelre mindig nagy öröm virága szénával töltött
Párnámon. Épp a szemem előtt látom kisfiamat!
Azonnal nyúl a pokolbűzt árasztó főangyali kéz,
Fiamért nyúl, pedig én szoptatnám! Lucifer vigyorog!
Viszi a fiamat! Elragadja a hercegi forgószél!

Szűzanyám, drága! Könyörülj rajtam!
Csókolnám fiamat! Szoptatnám fiamat!
Keblem tejjel teli, feszíti testem, lelkem!
Szétszakajt a fájdalom! Szívem meghasad!

Senza mamma o bimbo tu sei morto!

Anya nélkül, ó, gyermekem, te meghaltál!
Nélkülem, kicsi fiam, te bizony meghaltál!

Szűzanyám, drága! Könyörülj meg rajtam!

Cella szűk ajtaja már Mennynek fényes kapuja!
Nyílik. Szűzanya jön. Karján fehér csecsemő.
Fiadat keresztelnénk, mi nevet adnál te néki?
Keresztanyja leszel, Máriám! Százszor áldom
Kedves tekinteted! Add karomba kis gyermekem!

Istennek szent anyja anyjának adja kis fiát.

Pulya megébred, bújik telt emlőhöz.
Anyám teje! Beleharap a csecsbe! Apró sikoly!

Pólyázza kisdedét oltári nagy útra az anyja.
Rügyecskémet én viszem székesegyház nagy kapujáig.

Szent kezedbe adom, te vagy keresztanyja, Máriám!
Vidd be a templomba, püspök elébe! Írjon keresztet
Homlokára szép gyerekemnek! Tökös Giacomomnak!
Szent Mihály arkangyal gyönyörű fiának!