Farkas Arnold Levente
névmások

a transzcendens névmások
belelógnak a semmibe,
kiszáradt fára kötözött
haldokló fémhúr, sarokba
hajított gitár,
délután megpróbált verset
írni, nem sikerült, jeruzsálemi
világosság, halhatatlan
emberszag, az első akasztott
emberre gondol,
ott állt a fekete folyó partján,
amikor a hóhért
felkötötték, megkívánhatatlan
gyümölcs a néma test

belelóg a transzcendens
névmások árnyéka
a semmibe, én ő
vagyok, te
senki vagy vagy nem vagy
senki, este sem sikerül
verset írni, áttetsző
a létezés, mint némely
parancsolat

cetlire írja a verset
a télről, hála az égnek,
transzcendens névmások
tánca a hóban, a széltől
megmenekültél, mégse alázat
rázza a tájat, hó fedi már
el a mondatokat tán,
névtelen ábránd,
mindenen ott ül a látszat,
persze a balga is alhat