Gyetvai Balázs
Tűréshatár

ma reggel kinyitottam a hűtőt
és saját húsom ordított belőle
a tej megposhadt,
elidőzött csendélet
nem akarok több csendet
mert a csend is csak egy elkenődött vérnyom
mondj valamit végre,
valamit, ami nem metafora
ami nem hiány, nem fény, nem rezgés
hanem például:
baszd meg, élsz még?
mert én igen,
még ha a tüdőm is csikorog,
még ha minden sejtem hamut köhög,
én élek
és elegem van a szép halálból,
abból a steril gyászból,
amit mikroszkóp alatt siratok
akarom, hogy fájjon hangosan,
hogy a nyelv végre megtörjön
mint egy üvegpohár a csend közepén
mert a gyász is csak addig poétikus,
amíg nem büdös