Hernyák Zsóka
2 év

A fogai a saját háztartására korlátozódó első gazdasági válság során hullottak ki. A kezében megállt az egy éve használt, borzas fogkefe. Arcizmai összerándultak, nem mintha fájdalma lett volna, csak meglepődött, amikor apró köpéseket követően mind a harminckét fog idegborzoló koppanással ért partot a mosdó kopottas porcelánján. A sárguló fogak kissé elütöttek a kagyló szintén sárgás-vízköves színétől. Hiába engedett rájuk vizet, az nem oldott ki semmit, a fogak ugyanolyanok maradtak, mint amikor az ínyéből meredtek elő; reszelős, formára fazonírozott, mocskos cseppkövek pihentek a sekélyesben. Nem volt mit tenni. A felgyülemlő vízben kotorászva, egyenként bányászta felszínre, majd apró kupacba gyűjtötte őket a mosógépen. Később talál majd egy tavalyi vásáron vett bőrszütyőt, amit soha nem használt semmire, de most majd végre fogja: abba csúsztatja az elhullajtott termést. Amikor az elkövetkezendő ötven évben pürés-pépes gyümölcs- és zöldségtrutymókat fogyaszt majd, a keze minduntalan kitapogatja a zsebében hordott, fogakkal teli zsákocskát, és a bőrborításon keresztül egyre csak morzsolja, morzsolgatja a benne hánykolódó őrlőket és szemeket, közben a szája is mozog, ha nem bántanám meg vele, mondhatnám, hogy úgy, mintha rágna, de csak a két halvány rózsaszín hússzirt dörgölőzik egymáshoz: íny az ínyhez. Vér sosem serken, a rostos gyümölcspép kenőanyagként szolgál ilyenkor. Éjszakánként, amikor az álom elkerüli, arról fantáziál, hogy a fogakat udvarának zsíros talajába ülteti, és mivel nincsenek illúziói, de untalan remél, a terméketlennek gondolt magok mégis kihajtanak, bokor vagy fa nő belőlük, ami minden tavasszal termést hoz. Más dolga se lenne, gondolja ilyenkor kínjában, mint leszüretelni a termést, ami mindenképpen hófehér és szabályos lenne, sem kő, sem szuv nem csúfítaná. Mégsem ültet soha, nem is igen palántál, nem rág, de eszik, nem alszik, csak fekszik, és kétségbeesetten kapaszkodik a zsebében hordott szütyőbe. Az első válságot továbbiak követik majd, mindegyik más és más, de közelebbről szemlélve tulajdonképp ugyanaz: mindben erősen markol, de egyik esetben sincs mit tennie.