Kovács Jolánka
Közelít

Ha azt mondom törni kell ket-té-tör-ni a vonalzót
már hajlítom dühösen addig feszül míg megpattan
nagyot csattan kell nekem a törésvonal nem
szabályos mint a villám oly cikkcakkos ismerem
rég ismerem álmomban a szemem felé közelít
tündér öltöztessen angyal simogasson dúdolom
ilyenkor mint az édes mikor megreccsent a padló
a vonalnyi résekből mocsárbűzös madárszárnyak
törtek elő megremegett a ház üvöltöttem ő lefogta
kezem átölelt szorosan kék ruhájába fúrtam fejem
hullámzott ajtó ablak majd a rezgés csitult lassan
ütemesen mint a dal válla mögül láttam meg
a szegfűket a kiskertből hozhatta be őket ott hevertek
a parkettán cikkcakkokban csillogtak a keskeny kis
lécek madárszárnyak sehol eltűnt valamennyi
nem hat az orvosság suttogta a nagyi de a dal akkor
fejembe költözött a bűvös hang ott van viszem
magammal előjön most is ahogy a padban ülök
és azt mondják tartsd egyenesen tartsd a vonalzót
húzd alá pontosan tedd oda nem teszem nem teszem
eltöröm inkább mert benne van tudom így majd
elkaphatom fölemelem megroppantom szilánkok
szállnak szanaszét Maxi elkapja fejét Liza felsikolt
Zoé arca elé csapja kezét az osztály ledermed
az egész csak egy pillanat s kezemben a törésvonal
én biz meg nem ragasztom
hátam mögé hajítom

engem békén hagyjon
engem békén hagyjon

tündér öltöztessen angyal simogasson