Takács Nándor
Valamiről mindig megfeledkezünk

Kitelepítési emlékösvény, Csehbánya

Emlékeztem, hol kell letérni a 8-as útról,
mégis későn lassítottam, és az autó bedőlt
a kanyarban. Kellett néhány másodperc,
mire visszaszereztem az irányítást. Egy
fekete autó ért utol, látszott, gyorsabban
haladna. Tele volt kátyúval az út. Adtam
egy kis gázt, s reméltem, semmibe sem
futunk bele. Végig a nyomunkban loholt,
s amikor a faluba értünk, az egyik ház előtt
hirtelen megállt. A völgybe ereszkedtünk,
és átkeltünk a Tornán. A temetődombon
elhagytuk az autót. Végignéztünk a falun.
A templom elveszett a háztetők között.
Átjátszótorony nyúlt a fák fölé, és az erdő-
szélen, a műúttal párhuzamosan vezetett az
ösvény. Újtelephez érve tanácstalanul
szemléltük a tájat. A távolban feltűnt a Kab-
hegyi rádiótorony, jobbra Ajka gyárkéményei.
Egy farakat miatt kis időbe telt, míg újra
megtaláltuk a keskeny csapást. Hamarosan
feltűnt a Mária-kápolna. Zárva volt, de az
ablakrácson át bekukucskálhattunk.
Feleségem azt mondta, sose látott szebbet.
Míg a kútnál felfrissítette arcát, ténferegtem
a padsorok között. Városlőd felől anya és
leánya fordult be a sarkon. Közvetlenül a
kápolna előtt foglaltak helyet. Néha felénk
sandítottak. Abbahagytam a jegyzetelést,
és felkerekedtünk. Feleségem ballagott elöl.
Lemaradtam, s folyton hátranéztem.
Nem mondtunk imát, jutott eszembe később,
amikor visszatérnünk már nem lehetett.