Wilhelm Józef
A felemelkedés hamis törvénye

Álszent, intim
sugallatok nyúlnak
a
lelkekbe,
feledni a kimondhatatlan
esélytelenséget,
egyedi mikrovilágokat rendezni,
ellentétes pólusokat
közelíteni
egymáshoz,
vagy forró beteljesüléseket
szimulálni.
E misztikus, lelki érintéseknek azonban korlátai
vannak,
az álkegyelem pillanatait
nem lehet
a végtelenségig nyújtani,
valódi
teljesség csak
belülről
fakadhat,
az istenire való kapcsolódás
által,
ilyenkor válik
akadálytalanná
az
átjárás
egyik jelenből
a másikba.
Súlyos
információk pulzálnak
a hezitálás terében,
ezekből kell tudni
visszacsatolni
a
vakmerőségre buzdítókat,
és azokat,
amelyek kivezetnek
az idillek
túl szabályos
labirintusaiból.
A törvénytáblák kora
elveszni látszik,
s ezt
a szemlesütések szent csendje
váltja, váltotta fel,
továbbá a motyogó megfelelni
akarás
kényszere,
mert hiába hámlasztják le
az igazságról
a halandzsázást,
a káprázatok
vad
vedelése
pirítja át továbbra is az
arcokat.
Maszkok alatt borzong a
bőr,
mert az esztétikus,
emészthető
látvány a lényeg,
vagy
a végső magyarázatok tökélye,
a díszlépések precíz
csattanása,
és nem a sirályok elegáns röpte,
a körbezáró üvegfalak
lebontása,
vagy a reggeli
románc,
pont
emiatt kell
hamis sugallatokkal
durva
léleksebészeti
beavatkozásokat
végezni!
Az idő mindig rólunk dudorászik,
de sokan
csak
az eltorzult,
tompa,
felszínes
visszhangokat hallják!