Verebes Ernő
(egy Magyarország felé)

Mennek
Haladnak hosszú sorban
Vissza
Autón traktoron vagy gyalog
Egyre délcegebbek a fák
Hevesebb a szél
A messzirol vicsorgó karszt vacog
Mennek
Vissza ugyan merre mehetnének
 
Népek éltek erre
Emlékük ha megkopott is
Mintha léteznének e bosz árny-alakok
Kakastejjel karvalymájjal
Megjuhodott szittyákat visszaváró
Tünde érzemények
Árnyalatok
Hol is élhetnének
 
...a Délalföld délben tenyérnyi tükör
Délibáb-lángok üszke
Rajta Európa hentereg nyaranta
Magához inti büszke udvaroncait
És keblére vonja
Igézi
Itt volt az ígéret földje
Amint azt most is ígéri
 
Azóta beborúlt
Eso ritkán esik
Csak vadborök bomlanak
Ha néhai pannon-tengerészek
Vitorlát bontanak
 
Amúgy sok a belbeteg
Idült a nátha
Elagg a nemto
A szív és a mento szirénaszóra fakad az ünnepre is csendes utcán
Pedig közel a Balkán
Csak a temeto
S az ihlet no egyre
Hátha így könnyebb
Kimondva
Ezáltal feloldva
Feloldódva újabb rettenetbe
 
Dal tévelyeg élveteg vasárnapok között
Délszaki kincs
Hantoknak lakói fölött permetez örök harmóniákkal
Talán életre kel egy talajminta
Rajta hóvirággal
 
De végtelen az álom
S ha ezt is elveszik a vámon
Már elalvás sincs
Sarcnak pedig marad a hozzáférheto szegénység
A Nincs de nem is bánom
 
Határon túlról idon túlra
Libben a képzelet-oltotta túra
Szekéren kordén vagy gyalog
S ahol a batyuban is a határ van
Ott az oshazában vagyok
 
Meggondolatlan kilakoltatás volt az útraszólítás
Elhajított bumeráng útjaként hajlott a jövo
Süvíto önuszítás
S ez úton minden feljövo
 
Három a magyar igazság
A ti csontjaitokban is oskajánok
Három királyfi indult
Egyikük legkisebb
Három tenger mosta partját fél országnak
Kislányból is három
A negyedik mégkisebb
Egyedül o lett jó leányanyának
 
A kívánságok meg
Számszerint hogy mennyi...
Beteljesülnek majd
csak messzire kell értük menni
 
Billeg ráng a rend
Fordult az árapály ahogy a bölcso megbillent
Etelköz elvetélt
A Kánaán teje-méze visszafelé csordogál
A hegyek felszívódtak
S hegesedve szorít a mezsgye tenyérnyi lápost
 
Gyerekkoromban errol senki nem mesélt
De mi akkor történt volt szent és halálos
 
 
Rügyként pattant
Üdén bomlott
Még hamvában is edzett volt a majdani virág
A Nemzet
S ahogy a rémálom virradatával
Most úgy olvad eggyé a Délalföld Magna Hungariával
 
Felderengenének a féltéstol -
Ha a kékségtol látni lehetne -
Vagy mert tényleg szépek
Hazák a magasban
Ahogy az eget osztják lihegve
Pedig lenn a csataláncban
Mindössze néhány család van
 
Még nem otthon
Már nem az oshazában
Csak egy közös síkon feledve
Juhodott szittyák
Itt-ott ingón
Mennek mendegélnek
egy Magyarország felé
Megtörött porondon
Mégis fenn lebegve