Csernik Előd
Manci és a szótár

Szomorú mesékbe illett az a ház, száraz kóró táncolt a kertben, zárba tört a kulcs, nem lehetett kimenni.

Hónom alatt vékonyka szótárral aludtam a szőnyeg alatt, azzal a szótárral, amit Manci néni adott. Tíz szó volt benne: hamuzöld, gyümölcssaláta, nézni, nyugdíjas, habzsolni, csiga, Szahara, skatulya, Mengele, kettő.

Ezekkel mond el az életed, mert este érte jövök, susogta Manci néni, s eltűnt a kéményben.

Mereven bámultam a hüvelykujjam, majd lassan, nagyon lassan pislantottam, de még így is szélvihar kerekedett, s négy országgal délebbre sodorta a megfáradt kongói lázadókat. Felpöcköltem szemhéjam, s mély álomba szenderültem, hogy a szótárt álmodjam, meg Manci nénit.

Nem lehet egész nap gatyázni, duruzsolta az álomsötétből kiszakadt öreglány, nézz ki, boldogan nyüzsögnek a férgek, véres toll hullik az égböl, buzgón boroznak a bamba birkák.

Üres a világ, mint a zsebem, nyöszörögtem, mire Manci torkonragadott, és a súrolni kezdte a tapétákat a nyelvemmel. Te kis csibész, dorgált gyöngéden. Megragadtam a szoknyáját (mert a szeretetet viszonozi kell), s rángatni kezdtem, hogy a pókok mind kipotyogtak belőle. Szép vagy, s ragyogsz, mint a darázsszőr a pokolban, drága Mancikám, vigyél el, vegyél el, a fiad leszek, fűzz szúnyogkötélre, és mindörökké a nyakadon fogok lógni.

Jól nézz meg, te taknyos, én leszek a kés, aminek nekidőlsz, zápfog, amire felakadsz, izzó láva, ami eltemet, süvítette a vénanyó, s lehelete gyengéden símogatta pirosodó arcom. Megnyíltak szivemben a zsilipek, mint egy részeg nő.

Szemet szemért, fogat fogért.

Imádlak, Mancikám! Az oreol a fejeden, a két szem az arcodban, elkápráztat tested ráncainak rühes ragyogása! És orrod, és szád is van! Istennő vagy, aki előtt gúzsba rándít a görcs, mint haldokló denevért az örök fény szökőkútja, hisz szebb vagy, jobb vagy, úgy imádlak, ahogy csak egy sánta hangya tudja imádni a túlvilág látványát!

Most megdöglesz, duruzsolta Manci.

Ébredezni kezdtem. Merev szemeim előtt kirajzolódott Manci néni. Este volt már. Diadalívben lendítettem az orra alá életem: "Két nyugdíjas csiga gyümölcssalátát habzsol a Szaharában. Mengele egy hamuzöld skatulyából nézi őket."