Ég-tükör
Ingem mögül az éjt kirázom,
hadd rejtse el a vaksötét,
s a hold karéja meg ne fázzon:
zsebemből szórom rá a fényt.
A hajnal pírját kettétépem,
kezem a dérben megmosom,
mezőkön járok fényes kéken,
búzavirág a homlokom.
Egy ablakot dobok be kővel,
mert bánt, hogy fénye tündököl,
és havat fúvok hófelhőkbe
- a fagyhalál így elkerül.
Napfényt fogok: esőknek vége,
a szálló köd is megremeg.
Kis tükröm felteszem az égre,
hogy magam abban nézzem meg.
Oroszból ford. B.D.K.
