úgy szép az áldás,
az áldásom ha van,
nem skatulyázva,
aranyrojtos smaragdcsattal
göcsörtös kezemmel áldani valám
kutyám, dögöm vagy macskám:
ne traktáljon minket se bűn,
se morc, se baj,
véleményünk legyen a sebaj
ömöljön a móres
túl az ámen szaván
nyomot hagyva
trianon haván
hatolt már kés
porló bőrünkbe
elönt az ínség:
krumplis isterc öledbe
bódi leves nyakadba
nyomjon újra többet
isten a latban
korai volt, a vasalatlan ing, rendezetlen hajkorona,
az a megelelőgezett csók isten izzadt homlokára, az
a felkészületlenség, a durva szúrós fajtából való
felgöngyölt pokróc, a borogatások és sörözgetések,
egy esőben elmondott ima és egy ordított verssor,
zongorán kalimpált szomorú himnusz-hangok,
csontig égető tűz,
szög egy tenyérbe verve, a rozsdát jövendölő,
és a rozsda is, korai volt minden...