Kovács Karolina
Ne állj be

a fogtömésfényű sorba,
a telivér hasonmások,
szorgoskodók,
csizmáspandúrok
közé
vágott mályvakeret is
csak kiálló könyék.
Ne, hogy azt mondják:
nagy lépés volt, csak bal.

És ha a célból, hogy céltalanul

hogy szórólapon angolul?
hogy mindent röv?
hogy az eszedbe jól beprés,
hogy kevés a mivan?
és halj meg gyors
büfékben megállap
naprakész éjjeli elhatások,
a követ tízezerért
kapható anyag
nélküliségek áradata,
az infó zárlata megállítana?

Kijutni, de nem valahova

Kiszámoltad életem
vasárnapjait sámán.
Leszoptad ujjaimról
minden ceruzaszorításom,
lencsekavicsokkal
vakartad le hátamról a
feltörő impulzusokat
villogtattam, piciny
négyzetecskébe taszított
sikongások nyilait,
le-balra, föl-törlés.