Kovács Karolina - Kudelász Nóbel:
"Mire meghűsül a nap
és elmúlnak az árnyékok"
(Énekek Éneke)

A legény szava Kedveséhez, in dolce stil vecchio

- Lelkem hányja a hídlást Magácskától, annyit guruzsmált vele, mit és hogyan is mondhatnék egyebet, olyan ez, mint a részegség, mint a mámor, de abból is a leg, mert Magácska engem megtöltött valami soha nem tapasztalt édességgel, valami mázzal kent ki bévülről, de nem is, tán nem tévedek nagyot az igazsághoz képest, ha azt mondom, hogy úgy érzem magam, ha csak reámvetülnek azok a nagybarna szemei, mint egy kaptár, melynek viaszát a szavak és pillantások aprókis méhecskéi sejtenként telides-teletöltötték arany, vastag mézzel, úgyhogy vérem, nemhogy hígultan dübörögne, de egyre csak vastagodik, és azt hiszem koronként, Magácska megöl engem, Magácska megvastagítja a véremet bennem, és ez a megvastagodott vér nem bír közlekedni, nem jut el a szívig és onnan vissza az erek fordulójába, én úgy érzem időről időre, meghalok ettől, bírnom tovább sokáig nem lesz lehetséges, hisz oly édes, oly émelyítő minden, akárha mázba vont volna szemeivel, ám nemcsak bévülről, de be egészen kívülről is engemet, azt hiszem, Magácska engem meg fog ölni végül, Magácska megcsinált engemet, ha mondom!

Hajfonat állapota, vágya és szerelmetessége

Bugyolába puhított durmolás simítja macskadagasztotta szívem dörejeit Kedves, kedvesem, nem kevesebb, mint egy életnyi cérnagömbölyeg, amit odagurintok, hogy szökkenve kisérje lélegzetvételed minden kaptártöltődését, mintha hajlatim minden domborulata arra ébredt volna
kába, imbolygó lépegetésivel, hogy nedved cseppenként magábaolvassza, habzsfogyasztva olvadozzék, amíg bírod dobbanással, amíg csak egy ujjad is öklöt tud formálni az idegen hegylakók közt Kedves, tudom, a " székelynek tűrni kell" na s aztán szépen eltemetnek, legényesen elporlasztanak, de előbb hadd, hogy lelkem percenései kitöltsék porcaid hiányát mielőtt elsötétül.

Kiben a legény Kedvesét szemlélve össze- és visszabeszél

(Szépségei éjjel előszámláltatnak, le sem fekve, föl se kelve az én Kedvesemnek, míg feszt rugóra jár a gyomrom - nyaka, az a hófehér, közel arasznyi pillér, a legfinomabb emberi anyagból a test és szellem között, ahová tenyerem illik, mint sehova még, a Tiszaparton látott csónakok mélyén pocsolyává züllött zöldesszürke folyóvíz néz vissza rám a tükörből, amíg csak arra az öt percre van távol -
megmacskásodnak ujjaim, lezuhanok erről a pókhálóvá tett európatérképről beszélek? én, a hajfonatok hajósa, mozdulatai kincsét gyűjtő lajbis Szindbádja Kedvesemnek, "amíg bírom dobbanással" -
ő az a tea, amit a minap ittam, az is őt juttatta eszembe, az illatát, amelyben mák keveredett almával, hibiszkusszal, maracujával és citrommal, egy keserédes illat és sötétvörös szín, amilyen a haja is írok? csetnik-botlik minden szó, na s osztán!
friss szelet ez még a nagydarab életből, de egy szelet élet, az -
terítve van - volt régóta? - négy kézre
végre.)

A Kedves előszámláltatott dícsérete, a lét kölcsönvett, elviselhetetlen könnyűségével

Mit nekem fizikális fájdalom így kézenállva, fejjel lefelé, midőn szemembeoltott tekintetének búcsúpillantása átszúrja lelkem, vagy jelenlétem?, nem tudom, merre van a jó irány, a Kelet jobb, vagy a Nyugat itt balra, a polcain sorjázva Kedves nekem ez a többszáz mértékegységnyi méregjárat, ha tincsei tömjénbalzsamát itathatom bőröm éhességébe, lépesmézét tölthetem tenyerem vonalainak mutató irányába, ami feléje fordulva nyugszik, derekán átvetett lábaimmal, kezei meleglangya kell, hogy nyugtasson, szorítsa meg bokám határtrúgnivágyó szilaját, hogy elaludhassak végre, karjai nehezében.

Magácska, a gitárom, és a könyvek, avagy újabb megszólítás

- Ó, Magácskát túléli a halálom, ha kövek folynak és tenger kövesedik be, akkor is, valamint az írógép kocsiját szokás író kezeknek, kapkodó jobbnak, a Magácska puszta léte úgy tol engem vissza örökké a kezdetekre, ahol én csak pengetem, csak pengetem a gitárt, melynek hangjai a Magácska nevének betűit vették fel, s szállnak ilyen betűk meg olyanok, te jó ég, ahány könyvet olvastam eddigelé, mindben ott volt a Magácska neve, rejtetten, az összes többi feledhető betű között megbújtan ott volt nekem énvelem, s való az is, hogy pillantásomat végül a Magácska szemhéja fedte föl, meg való az is, hogy ennyire magába nem roskadt a bánat bennem, s ahogy a gitárt pengetem és azok a hangok szállnak, a Magácska nevének betűi köröskörül mindenütt nekem itt, a pórusaimból is azok a betűk szivárognak, amelyeket leírni eddig nem volt lehetőségem, de most, hogy tudom bizton, Magácska valóban létezik, és igaz, mint a vakhit, hát én annyira, de annyira boldog vagyok, mint. - pont mint amennyire, de kifejezhetetlen ez, s akkor hogy mondjam? Jól megbogozott engem Magácska valami cérnával, s másrészt meg betonnál biztosabban kötött belém, mondom?

" Míg meghűsül a nap."

Vajha lennék rezgenyős pengőhúrod Kedves, pálmalevélerezet ujjbegyeid hegyén, aláhúzott, kiemelt sorod a világoskék papírlapon, megannyi cipőfűzőmozdulat, amint egybeköt, összejavít s megtapad, tenmagad kívánságára,. mint egy kiskutya, pont annyira, és csóválom, csévélem, mondanád, ahogy naptárszámokban mérem az időt és keresem majd ritmusod, amire lüktetésem dobbanhat, hét, nyolc.vagy hajnali fél négy talán, mire lenyugszik, csak azt mondd meg, hogy lehetne a térfogatod az enyém is?, és a mivanha kérdés helyett lelkes vakkantásokkal kitölteni hiányod?

".és elmúlnak az árnyékok"

(géppuskazaj)Te.Te.Te.Te.
ahogy az erdőben, éjszaka, ahol és -mikor már mindegy, hogy a leszórt morzsák merre vezetnek, hiszen úgysem látod őket, éjjel van, féél?^ néégy?^ azokkal a tágult szemeiddel ahogy kérded hangsúlyozva-hitetlenkedve, mondom, mindegy,
A MÉHEKNEK MINDEGY, a méz behordva, a kaptár telten, tűz, melyet sok vizek el nem olthatnának, van, HÁT istenem, készen áll minden arra is akár, amit Mendel Oszipovics örökké titkon maradt kilétű hölgye írt a háromszáz évente születő ILYEN (ilyen?) szerelemről, féél? néégy? nekem nyolc s a Biblia is maradhat most már csukva itt a számítógép tetején. hiányod kitölt, gerinced kérdő íve,
kis hófehér kockákban elfüstölt pipák,
mire megoldjuk az időt és a térfogatot, meg ezt a feladványt kétismerős egyenlettel, de megoldjuk.