Szűgyi Zoltán
A 22-es járat
 
úgy szólalni hogy ne
hangozzék el a szó
hallomásként telepedjen
meg a fülben a hang
lepje el vegye
körül borítsa
be
az agyat töltse
ki
a koponyaüreget járja
át
a csontokat ivódjék
a sejtekbe
szövetekbe hatoljon
a nyirokcsomókba fúródjon
a szervekbe s onnét
legbelülről törjön rá
az értelemre
akár a látomás a hiába
tökéletes ellene
tehetetlen látószervekre
amint csak a szívben folyton
visszhangzó képződésében
mindenen áthatoló
fegyelmezetten formált
gondolat
 
a vértestekben mártózó
az idegekben rángatózó
az igaz s az egyetlen nem
hiábavaló
 
mert gondolataimban
olykor még ma is testet
öltök és ifjúságom tengereinek
partjai helyett elindulok
a huszonkettes járattal
a vár alól fel
a János-hegyre
éppúgy mint alig
egy nyárral korábban
Chicagóban a Chase utcai
megállóból a huszonkettessel
végig a Clark úton indulok
a kórházba
anyámhoz aki
a szanatórium E pavilonjának
első emeleti betegszobájában
éppoly szeretettel
egyidejű lemondással
és reménnyel tekintetében
vár
mint Sz. J.
egykoron
barátom
 
Szabadkán
a belgyógyászat harmadik
emeletének ablak melletti
vaságyán
és én
jó évtized után is ugyanolyan
tehetetlenséggel
közeledhetem hogy
megcsókoljam a szeretettnek
homlokát
 
a huszonkettes lassúbb járatát
választva megyek végig
a fasoron
BUDAGYÖNGYE SZÉPILONA
SZÉP JUHÁSZNÉ olvasom
mégis mintha LUNT
MORSE DEVON RIDGE
LAWRENCE WILSON-t látnék
a feliratokon
s nem tudom
érzékelni az utastérben
az aggodalom fájdalom vagy
a lemondás s a szánalom
rajzolódik-e ki jobban a
fehér
fekete
arcokon
 
s hiába vélem hallani
a tisztán hamisítatlan
amerikai angolsággal
kiejtett Diverseyt
a huszonkettes járat
autóbuszának vezetőjétől
a megállóval szemben
összetéveszthetetlenül
a maga megmásíthatatlan
bizonyosságában ott áll
előttem jókora táblán
hatalmas betűkkel
ORSZÁGOS KORÁNYI TBC
INTÉZET
s a Széchenyi- és a Svábhegy
felől húzódó Budakeszierdő
- akár a rekkenő hőségben a
Michigan-tó a párát - ontja
a csendesen aláhulló esőben
még inkább tüdőbemarkolóan
éles levegőt
és újra csak
tudatosítani kell
végiggondolni
elölről mindent
a néhai csavargások német
olasz török görög spanyol francia
belga holland sajtjait útvonalait
 
a kísérleteket s a szökést
a kis bogárhátút
a gondnoki lakás felé induló
teherautó roppant bútorait
az elmúlt és leendő
elhunytait temetéseit
mindent újra
hogy
amerikai a cipő
hogy magyar bácskai
a láb
 
és a szanatórium első emeleti
WC-jének kódszámos zárja
nem 1 - 4 - 2-re nyílik meg
sőt még csak kódszámos zár sem
lesz az első emeleti WC ajtaján
és a huszonkettesről leszállva itt
nem a jövő
szertelen kihívása hanem
az elmúlás valósága
már-már maga
a halál
anyám
elgyötört apróka
termetében megtestesülve
vár
rám
 
és hiába szeretném már
inkább csak
hinni
vélni
remélni
akár tévesen ítélni
mintsem tudni a valót
könyörtelen bár de
kényszerű a felismerés
megszűnik a fennköltség
mindennapokhoz romlik
a világ fájdalmas
sóhajjá torzul
minden nemes óhaj
 
és a huszonkettes járat
menekülésben
megérkezésben
földön és földön túl is
mindenütt és mindenkoron
egyformán
halad
 
és nincs visszaút
 
s számomra
csak az egyetlen vigasz
marad
 
- hogy a tanítás igaz -
Isten
itt is ott is
egy és ugyanaz
 
úgy szeretnék szólni
hogy el
ne hangozzék a szó
vagy talán
- már -
úgy se