Tolnai Ottó

A ZENTAI ÚR

(A Balkáni babérból)

 

Mégis azt mondom, akkor, régen rontották el. Lehetett volna itt paradicsom... és én örülök is, hogy úgy éltem Krakkótól Belgrádig, mintha tényleg az lett volna. Egy ház, egy nagy látóhatár... és mennyire nem volt az! De tudod jól, én csak azért is adtam a jó példát, és tettem úgy mintha! Csak nekem cipellőm is volt hozzá, hogy a jég be ne szakadjon alattam. Te, Hermi, mit csinálsz?! Ne a lavorba vizelj!

- Mondjad csak, drágám, te még a halálodat is el fogod mesélni, ha lesz, aki hallgatja?

Mészöly Miklós Családáradás

 

Ahogy megfeledkezve (szinte önfeledten

hiszen ifjúságom színhelyéről van szó:

ott adta először kezembe

a szerb szürrealisták könyveit

egy gyönyörű kurva )

két-három mondattal tovább idézem

a balkáni babér mottójában

a CSALÁDÁRADÁSt

amelyben engem természetesen a l7-ben

az adrián elsüllyesztett a regényben mitikussá

növesztett ZENTA nevű hajómakett

valójában maga a regény építése érdekel igazán *

igen akárha egy megyik-korpusz úgy épül

amikor rob-grilletet (mészöly persze sokkal

jobb író) megkérdezték mit hozzon a jézuska

gondolkodás nélkül azt válaszolta

elhasznált gyufaszálakat hozzon neki a jézuska **

igen mintha tovább idéztem volna a mottóban

a CSALÁDÁRADÁSt igen mert engem immár

éppen azok a további mondatok izgatnak

a televizelt lavórban úszkáló elszenesedett fejű

gyufaszálak

meg hát az hogyan fogom elmesélni halálom

lesz-e aki hallgatja majd halálom

ahogy immár cifrázás nélkül mesélem

ahogy immár cifrázás nélkül meséli magát

a halál

egy zentai nevű tisztviselőnél akadt dolgom

fenn pesten az országházban

dolgom végeztével megkérdeztem a kedves urat

honnan a neve

mire a kedves úr elmesélte

édesapja a második világháborúban

zentán szolgált

s ott vagy valamelyik szomszédos faluban

az egyik templomtoronyból tüdőn lőtték

a partizánok vagy a csetnikek

ahogy hazahozták

a családnak a mai napig fogalma sincs miért

felvette a zentai nevet

zentai úrnak kellett szólítani

és immár úgy is halt meg

mint zentai úr

még sosem jártam zentán tette hozzá befejezve

meséjét a kedves zentai úr

de már hallottam valamit a zentai csatáról

ahol mi úgy tudjuk édesapám dicső halált halt volt

*A cirkáló emlékezetesen süllyedt el l9l7-ben az Adrián, s a történet fontos esemény volt Emil bácsi életében.

Biztos a maketthez szabdalta megint a különböző méretű pálcikákat. Noha Emil bácsi folyton újraszínezett történetetei mégis a Zentát növesztették mitológiai méretűvé...

Csupán Emil bácsi könnyezett egyszerűen és az elrontott boldogság gyermekes vigasztalanságával: ő is épp elkészült a Zenta makettjével, s úgy tervezte, a már napokkal előbb megvásárolt pezsgőt megbontja vacsora után, és bemutatja művét. Ez azonban elmaradt.

 

**A. Robbe-Grillet /Tükörkép l34-5/ Gyakran mesélték nekem a következő történetet: év végén, amikor a szüleim megkérdezték tőlem, milyen ajándéknak örülnék december 25-én a fekete márvány kandalló előtt, ahová előző este mindnyájan megilletődve tettük ki cipőinket, legkomolyabban azt kívántam, hogy a Jézuska ,,használt gyufaszálakat hozzon nekem karácsonyra,,... Ezúttal vékony rúd-pálcakészletet kaptam nyírfából /egy vagy két milliméter átmérőjűt/ , továbbá kisfiúknak való asztalos szerszámokat, melyek éppen olyanok voltak, mint a felnőttek eszközei... Az építő több hónapon, sőt éven át tartó igazi örömével telve, azonnal belevágtam egy miniatűr -római, etruszk, vagy bizánci- ház építésébe, amelyet a két kötetes Larousse lexikon Otthon című képes oldalán találtam.