Kovács Karolina: A mohátlan part története
A mohátlan part története

Az északi part legcsodálatosabb hölgye volt Báj Medúza. Kecses lebegésének rózsaszínű szoknyácskába bújtatott ringását, tökéletes, domború formáját, a hullámokkal összehangolt ritmikus táncát és időnkénti flegma csipkelődéseit rajongással figyelték a csáposok, nyitvaszeműek, többfejűek, lábfejűek, egyszóval az összes tengeri, apró szörny.

Ahogy így lengette irigylésre méltó pinkmindennapjait, időnként ki-kitekintve a sziklás, mohával borított, barátságtalan partra, egyszercsak megpillantott egy sárga flakont. Miután megjegyezte, hogy nahát ez a
környezetszennyezés, kecsesen odahullámzott, és tanulmányozni kezdte a kirívó jövevényt.

Sárga alapon barna és piros betűk hívták fel magukra a figyelmet: "Légy vonzó (hullámcsapás) nincs veszély, az UV (hullám) rézbarna bőrszín (hullám) csak ez (csapás) most".
- Naja, csak egy újabb hülye reklám. Ki nem hallott már az intelligens szivacsról! - gondolta magában, és egy piciny, rózsaszínű mosollyal nyugtázta szoknyácskája játékos fodrozását.

De hiába, ezután már nem lehetett ugyanaz. Persze tudta ő jól, hogy a reklámok csak az újabb igényeket teremtik meg és, hogy a semleges nem ph 5.5, de lassanként már rémálmai lettek, és folyton csak az villogott előtte: "Légy vonzó, rézbarna!"

Egy idő után teljesen kedvetlenné vált, nem mosolygott a víz játékos sodrásain és áttetsző ruhácskája is csak szomorúan lifegett a derekán. Báj Medúzáról köztudott volt, hogy csak frissen szedett mohából készült fekhelyen hajlandó aludni, ezért, hogy felvidítsák és kedveskedjenek neki, a tengeri apró szörnyek teljesen megtisztították az északi partot a mohától. Meg plusz egy kis hátbúbmasszás, síkos hízelgések, miegyéb.

A nyolcadik napon, a hatodik masszázs után a fokozatosan tornyosuló fekhely kisodorta Medúzát a partra, a közismert halász, Márton bá kunyhója elé, akinek fia, a szöszke Pipi (kétszer volt bárányhimlője) egy lehántolt mandulaágra felfűzte medúzát és kitette egy napsütötte sziklára.