Kollár Árpád
ma

(kishúgomnak)

 

a hajszálerekben a föld

vonzásának ellenére is

felkúsznak az éltető nedvek

e bíztató kezdet után hidd

máskép folytattam volna

közben azonban az esős

évszak is beköszöntött

és szobám észrevétlen

a bőrömre szőkült

oly régóta gyűjtögetett

sziporkázó szavaimmal

hajszálerekként versemet

nem hálózhatom immár

a kosárból az összes diót

feltörtem és meg is ettem

vagyis hát egyet neked

meghagytam mégis

ennél többet tényleg

nem mondhatok még ma