a rozzant feszülethez,
ahol az idő
mozdulatlanul zakatol
a rozsdás síneken,
megtalálod a csirkefarmot.
Éjjelente odasunnyogtunk a kerítéséhez,
kukucskáltunk a keskeny réseken át,
kémkedtünk a gyár vérfoltos álmai után.
Közben cidriztünk is,
nehogy elkapjanak
és a húscafatok közé
aprítsanak.
Te is hasonlóképp megijedtél,
nem akartál szaglászni-szolgálni,
njuškati.
Azt hitted,
a réseket csak távolról,
nyájas-kívülről szemléled immár.
Ám kiderült, számodra a „kint-bent”
örökre elveszett
a romok füstölgő romantikájában.
Ezért csipogtad és kéred háromszor:
haza szeretnék menni.
Vissza a láthatatlan városba,
ahonnan és ahová
szöktél
a hóhér rutinos mozdulata elől.
