az alkony képcsuszamlásaiban és
hirtelen elmozdulásaiban mind
jobban szem elől veszítjük, tévesztjük
azokat a fényes kiszögelléseket, hol
fogás kínálkozna, s ahonnan vissza-
tekintve egyetlen szél mozgatná a
fákat, egyetlen szél az egész belát-
ható erdőt.
A szürkület hirtelen
földmozgásának távolról, a valamin
túlról induló morajában, az össze-
függések és félelmek új, fénytelen
viszonyaiban erősödik fel a tücskök
esti ciripelése, melytől egyre csak
térszerű lesz a sötét.
És itt, ebben
a fal nélküli alagútban, ahol a lehető-
ségek surranásai, néma érintései csalo-
gatnak (mint egy ismeretlen madár
félhomályban rejtőzködő röpte fától
fáig), itt.
