madarak

Kedves Tollal Élők!

Búvópatak-szerű eltűnése után a bioPoétika új számot indít, amelynek irányjelző motívumai a láthatatlanság, az átlényegülés, a boldog-szomorúság. Lényegében az a pillanat tehát, amelyben együtt, egyszerre ott feszül a lezárulás és az új kezdet, az újjászületés örömteli fájdalma.

Üdvözlettel,
Danyi Zoltán


PS.: Ahogyan például az alábbi versben.

Válaszok:

Milián Orsolya:
A kísérlet
Acsai Roland:
A vörösbegy
Jász Attila:
Az eltűnés nehézségei
Balázs Attila:
A vég ünnepe (regényrészlet)
Beke Ottó:
Naiv biopoétikai szöveg
Győrffy Ákos:
Quarnero-szövegek
Kollár Árpád:
a galambcentrifuga
Samu János Vilmos:
Tollszirmok
Szegedi-Szabó Béla:
Éj és nappal...
Varga Mátyás:
Lully a reggeli próba szünetében
Akkor azt
Tengerparton
Az indulás estéjén
Üres íróasztal
Weiner SennyeyTibor:
A madarak nyelve, Önvizsgálat, A fák éneke