Netittia K. Froese
Abi Al-Maarri könyve
"A szólás ideje lehet a legnagyobb egyedülség."
(B. A.)
"Egy magánynál / több magány / a leírt szó."
(F. K.)
- Hozsanna az olvasónak! - fejezte be reggeli imáját a Négykarmú Sárkány Pagodája negyedik szintjének nyugati tornyában kialakított dolgozófülkéjében Umar ibn Abi al-Maarri, s térdén összekapva teveszőr-kaftánját köszöntötte az ajtónyíláson belépő gyermekét, Ibn al-Makuffa Mahfúzt, akit hetvenhárom esztendővel azelőtt nemzett, hogy visszavonult volna toronyszobájába, hogy megfogalmazza a posztalkímia alapművét, s egyben a világegyetem összes kultúrájának minden elemét elegyítő kézikönyvét, az Efezusi betűket.
Magányának 26.666 napja mindegyikén ugyanazon lendülettel ült írózsámolyára, mint a későbbi nemes szándékát vezérlő gondolata kipattanásának szárnyaló pillanatában. S minden ugyanúgy történt, mint korábban, csak a pormacskák szaporodtak szembeszökő almokat gyarapítván a szoba léghuzatot nem ismerő sarkaiban, valamint Abi al-Maarri elefántlábat formázó oszlopokon álló, cédrusfa írólapján egyre több kegytárgy halmozódott fel. Egy törött nyakú palack, az Indiai-óceán valamelyik szigete elfeledett hajótöröttjének kétségbeesett, de mégis türelmes, az üveg felületére karcolt segélykérésével, egy smaragdszemű dogon ördögfej, egy aborigine kőtotem, papírnehezékek és írószertartók garmadája, Gogol három fényképe, hasas Unicumos palack, meggyfaszipkák a dohányzás beléjük kátrányosodott emlékével, vályútalpú réz gyertyatartó, folyton jobbra kornyadó gyertyával, dobozok, szelencék, talizmánmedalionok, egy zománchal kerek és lelapult fogából készített maláj amulett, néhány méretes saskő, egyiptomi kanopusz, alabástrom urna, egy áttetsző kristályszelencébe zárt, tollatörött kulcs... az emlékek szentélye, az inspiráció labirintusa.
Meg az indiai farkashal vörös bőrhártyájába kötött könyv, Abi al-Maarri exegi monumentumának tárgyiasulása, az Efezusi betűk katalógusa, a világ dolgainak végleges jegyzéke. A könyv, a halbőrbe kötött, üres rizspapír lapok fűzére már hetvenhárom, vagy hetvennégy esztendeje hevert Abi al-Maarri emléktemplommá avatott írólapján, de nem csúfította zsírpecsét a borítóját, mint ahogy írás sem a lapjait.
- Semmi az írás - magyarázta övére hulló szakállát sodorgatva Abi al-Maarri az ifjonci hebehurgyaságtól fűtött kíváncsiságú Ibn al-Makuffa Mahfúznak, aki ölének gyümölcseként született hetvenhárom esztendővel azelőtt, hogy az ihlet csírája termékeny talajra hullott volna szülőatyja elméjében.
- Hozsanna az Olvasónak, de semmi az írás. Nem odázza el a sors beteljesülését, és nem is figyelmeztet rá, hogy végzeted fonalát éles pengéjével készül elmetszeni az idő. Az írás csak látszólagos falat emel az isteni gondviselés szikrája által belénk ültetett Halál-tudat és emberi természetedből fakadó halálfélelem közé.
- Aligha állíthatod ezt komolyan, nagytiszteletű Umar ibn Abi al-Maarri, édesapám - vágott közbe vérmérsékletéhez mérten is heves neveletlenséggel a rogyadozó térdű Mahfúz -, hiszen magad is az írásra tetted fel az életed. Az írás hatalom. Éppen az írás az, ami legyőzheti az időt és a távolságot. Az írás a történet és a történelem urává tesz. Szavaidra elborul az ég, leomolnak az ezeréves tornyok, újjáépül Babilon és Karthágó, pipacsba borul a búzamező!
A bölcs aggastyán végre hagyta ujjáról lecsavarodni ráspulnizott ősz szakállát és a gyertya kanócát kezdte sodorni, mint aki bármilyen fonatban megkapaszkodva lenne csak képes épkézláb gondolatok megfogalmazására:
- Badarság. Az írás magányossá tesz, önzővé és önimádóvá. Végezetül már csak olyan szövegeket írsz, amilyeneket olvasni szeretnél, s ebből következően csak saját írásaidban meg a lexikonokban leled örömödet. Az élet ugyanis jelen idejű. Ezzel ellentétben az írásnak nincs jelen ideje; csupáncsak ha nem magának az írást létrehozó cselekvésnek tulajdonítunk valami jelenidejűségi jelleget. Semmi az írás, és semmi az élet. Vagy érzékletesebb lesz agg tapasztalatom, ha megfordítom az állításomat? Semmi az élet, és semmi az írás.
- De nagytiszteletű Atyám - emelkedett vére buzgásának parancsolni nem tudó hévvel párnájáról Mahfúz, hogy beleropogtak köszvényes térdei, mint eretnekek csontjai a boszorkánypöröly alatt -, akkor magadteremtette magányod kétszer hetvenhárom éve alatt csupán azt sikerült kifundálnod, hogy tervezett nagy munkádnak se célja, se értelme?
- Azért nem ennyire egyértelmű a dolog - válaszolta Abi al-Maarri, majd újabb fonat után nézett; most kaftánja öve akadt kezébe. Az írás kedvéért vonultam remeteségbe, de mint sólyomröptű tekinteted elől el nem rejthetem, tervezett művemből még egyetlen betűt se vetettem papírra, írótollaim hegyesek, kopásnak nyoma sincs rajtuk tintatartóm beszáradt. Talán azért, mert még nem volt rá időm. Egyelőre még magamat olvasom.
Bár az is meglehet, hogy magányomban éppen a magányosságtól rettegtem minduntalan. Hiszen egy magánynál több magány a leírt szó.
TEMURAH, Angro manju (Ahriman) trónralépése után 665-ben